Kaló Imrére és a hozzá hasonló remek emberekre óriási szükség van napjainkban. Két fő tulajdonságuk, hogy nincsenek sokan és rendkívül értékesek. Azt gondolom, hogy valami olyan pluszt tudnak adni a természet közeli és vele legalább kismértékben is hasonlóan gondolkodó embereknek, amely nem engedi meg, hogy évente egy-két alkalommal ne beszélgessünk vele és a boraival. Tavaly májusban jártam nála többedmagammal, de rövidesen ismét megyek. Akkor Bitai Tomi vállalta azt a rendkívül fárasztó feladatot, hogy feljegyzi miket is kóstoltunk. Tamás ennél még többet is tett, ugyanis néhány borhoz még megjegyzések is születtek. Köszi Tamás az odafigyelésed és a lelkiismeretes feljegyzéseket!

 

Réges-régi adósságomat egyenlítem ki a blog szerzőinek, amikor írok a még tavaly májusban Kaló Imrénél töltött este borairól. A jelenségről (már a Kaló-féléről), ami egyébként megkérdőjelezi a szokásos „objektív”, távolságtartó borkóstolást, nehezebb lenne írni, de ezt már meg is tették mások, itt is, máshol is (tessék ráguglizini – és akkor akár mozgóképet is találhatni). Valóban, az alábbiak még hiányos kóstolási jegyzetnek is alig nevezhetők, inkább információmorzsáknak, de talán nem haszontalan a lejegyzésük, közreadásuk. (Mindkét bort egyébként, amiből vásároltam, napokig kóstolgattam, és természetesen felmerült, hogy valamiféle jegyzetet készítsek róluk, de mintegy ellenálltak az efféle reflexiónak: inkább örültem az élet szép pillanatainak, amelyekben ihattam őket. Mindez arra is utalhat, hogy a jelen jegyzetek sem csak a hosszú sor okán hiányosak.) Ahol külön nem jelzek mást, ott hordóból kóstolt tételekről lesz szó.

 

Zöldveltelini 2007 (tartályból): még némi cukorral.

Irsai Olivér – Rizlingszilváni 2006: érzetre irsai-domináns.

Rizlingszilváni 2007

Leányka – Chardonnay – ??? 2005: már a glicerincsíkokból is látszik, hogy ez már komolyabb anyag.

Olaszrizling 2006 (Bogács környéki dűlő[k?]ből): erőteljes, szép, gyümölcsös illat, a korty második felében valami plusz érdekesség előjön, amit nem tudtam közelebbről meghatározni.

Sauvignon Blanc 2007: furcsa illat.

Szürkebarát 2008 („rozé”): A nevezetes, sokáig héjon tartott (Kaló Imrének ez egyébként is sok borára jellemző) tétel. Elsőre krémtúróillat, később valamilyen erdei gyümölcs, aztán a szárazpróbában is ugyanez a gyümölcs.

Zöldveltelini (kb. 50%) – Chardonnay (kb. 25%) – Leányka (kb. 25%) 2007: Még opálos. Mézes, később barackos illat. Az íze még teljesen a hordóból származó: grillázsos.

Zöldveltelini 2008 (4 hónapig héjon ázott): Először primér, mustra emlékeztető illat, később hecsedlis lesz. Decens kesernye az ízben.

Zöldveltelini 2006 (28-as mustfokkal november 18-án szüretelve, 120 napig héjon tartva): Illatban az előzőhöz hasonló pályát fut be. Rendkívül koncentrált.

Pinot Noir Rozé 2008

Kékfrankos 2006: Világos szín. Meggyes illat plusz nüanszokkal (hogy pontosan milyenekkel, az nem szerepel a jegyzetemben). Szép köménymagosság az ízben, hosszú lecsengés.

Bikavér 2003 (kékfrankos az alapja, cabernet franc, merlot, turán és shiraz alkotják még): Szintén köménymag, de most az illatban, gyümölcsjoghurttal játszik. Kellemes tanninérzet.

Évjárat-házasítás: Cabernet Franc 2004 – Cabernet Franc 2005 – Merlot 2006: Gyümölcsös illat. Ízében paprika, amit egy grillázsos hordós jegy egészít ki.

Cabernet Sauvignon 2007

Merlot 2006 (?)

 

Itt következett a vacsora (zöldfűszerekkel készült ludaskása malacfüllel, „desszertnek” szarvaskolbász és csípős marha-mangalica szalámi), amihez Imre palackos tételeket bontott:

 

Zöldveltelini ???? (több borász együtt készítette)

Sauvignon Blanc ????

Leányka 2002 (botritiszes)

Rozé ????

Kékoportó 2002 (Gregor József kedvence): málnás illat.

Merlot 2000: kissé szúrós illat, de a korty kerek.

Olaszrizling Aszú 2003: Az a bizonyos tétel, amelyről Gál Tibor elismerő kijelentését tette. Sötét, whisk(e)yre emlékeztető szín. Botritiszillat. Az ízéről egy szó szerepel a jegyzetemben: nektár.