Szeptemberben van családtagjaim és barátaim jelentős részének szülinapja. Ez maga után vonzza, hogy bizony tekintélyes mennyiségű jobbnál jobb bor fogy ilyenkor mifelénk. Ez idén sem volt másként. Az elmúlt néhány nap figyelemreméltó borai közül ismertetek néhányat, sajnos jelentős részük már nem kapható.
Hétvégi borfogyasztó „ámokfutásom” Pengyomhegyen kezdődött pénteken, mikoris Kohári Pisti meghívásának eleget téve alaposan belemerültünk a borivásba. Indításként egy Villa Tolnay 2005-ös rajnai rizlinget pattintottunk. Ez a bor egyébként remekül szerepelt rajnai rizling tesztünkön nagyjából egy évvel ezelőtt, számos osztrák versenyzőnél is jobbnak találtuk. Most sem okozott csalódást: citromsárga szín, illata virágos, ásványos, köves és csak picit petrolos. Szájban áradó, mindent betöltő, friss, zseniális savkészlettel rendelkező bor, nagyszerű zamatokkal. Nagyon hosszú lecsengés, talán még érdemes érlelni rövid ideig, de már most is kiváló. Egyre jobban szeretem a rajnait az a helyzet. A Bortársaságnál még talán van belőle pár palackkal. Ezt követte egy 2007-es kadarka mégpedig Orsolyáéktól, Ostorosról. Megemlékeztünk már róla, nem is ragozom, kadarkában nálam mérföldkő, szerencsére lapul még pár palackkal belőle otthon. Továbbra is zseniális. Következő borunk egy 2003-as merlot volt Sike Tamás pincéjéből. Kedves barátom már évek óta érlelgette, hogy most, csúcsformában az asztalra kerüljön. Azt gondolom, hogy Tamás 2003-ban készítette el kereskedelmi forgalomba is kerülő komoly borait. Abból az évből még egy emlékezetes bikavér is született, de a merlot-t akkor szebbnek találtam. Hát nem sokat romlott azóta: sötét rubin szín, illatából szilva (részben aszalva), fahéj, kandírozott narancs illata árad. Hasonlatos ízében is, gyümölcsös, tökéletesen integrált hordós jegyekkel, még elegendő savval, érett tanninokkal. Hosszú lecsengés, bársonyos simogatás. Kiváló bor, akinek van belőle most igya, szuper. Zárásként egy régi-régi nagy kedvencünk került elő: Takler Merlot-Cabernet franc & sauvignon 1999. Régen kóstoltam már, jó volt újra találkozni vele, bár nem vagyok benne biztos, hogy tökéletesen meg tudtam ítélni a nedűt (tekintettel arra, hogy előtte elfogyott már némi bor). Érett bor, sok gyümölccsel, jelentős palackbukéval és még mindig elegendő savval. Érett, de nem lekváros, sok szép tannin.
Szombaton anyukám és öcskösöm születésnapját ünnepeltük. Ehhez kinyílt egy Villa Tolnay Bandérium 2005. Borunk olaszrizling, rajnai rizling, szürkebarát, zöldveltelíni és chardonnay házasítása. Talán két éve kóstoltam utoljára, akkor tetszett, de nem éreztem elég komplexnek. Ezzel szemben most elég részletgazdag volt: mezei virágok, körte, ásvány. A korty telt, de számomra kicsit rövid az utóíz és egy kis savat is hiányoltam. Ettől függetlenül tetszett, szép bor. Kaló Imre 2002-es leánykája következett. Félédes bor. Arany színű. Illata édeskés, mézes, virágos és kissé kapros (!). Szájban kiváló: nagytestű, öblös, tökéletesen csiszolt bor rengeteg zamattal és tökéletes sav-cukor-alkohol egyensúllyal. Utóíze kifejezetten hosszú. Újabb példa arra, hogy lehet nem geil félédes bort készíteni. A St. Andrea pincészet 2006-os pinot noir-ja (Csakegyszóval névvel) következett. Lőrincz Gyuriék pinot noir-ban erősek. Ez a birtokbor ebből a fajtából. Pinot iskolapélda: halványrubin szín, illatában eperdzsem, gomba, minimális állatosság érződik, ízben is hasonlatos. Kevés, érett tannin, jó savak. Szép bor. Zárásként Kaló Imre egyik remekbe szabott vörösét kóstoltuk: Cabernet franc és merlot cuvée 2006. Rubin szín. Illat és íz tökéletes összhangban: érett gyümölcsök (meggy, szilva), ásványosság, csodálatos zamatok. Személy szerint nem tudok betelni ezzel a borral annyira jó, komplex és mégsem nehézkes, kifejezetten jól iható. Csodálatos.
Utolsó kommentek