„A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. (…) Mértéktartó, finom, jól nevelt.”
/Hamvas Béla/
Több alkalommal is írtam már blogunk hasábjain a szegedi Eötvös Loránd Kollégiumban szervezett borkóstolókról, amelyet jelenleg is havonta rendezünk meg és minden alkalommal egy-egy borvidékre koncentrálunk. Bellák Tomi borbarátom szinte minden kóstolón jelen volt az elmúlt három évben, szorgosan jegyzetelt is és (remélhetőleg) örömmel vette, hogy megkértem, ezentúl ő foglalja össze a koleszos kóstolók történéseit a blog számára. Ezúttal villányi borokról ír.
2009. november 19-én, az esti órákban a szegedi Eötvös Loránd Kollégium borklubjának tagjai a Villányi borvidék néhány borát vették górcső alá. A kóstolót Pardi Norbi vezette, aki először hazánk legdélebbi borvidékről beszélt. Megtudtuk, hogy területe hozzávetőlegesen 1800 hektár, klímája szubmediterrán jellegű, talaja túlnyomórészt lösz és vörös agyag, amihez néhány helyen dolomit és mészkő keveredik. Az országrészre jellemző a meleg és száraz időjárás, valamint a viszonylag hosszú tenyészidő. Sajnos a nyári jégeső is gyakori „vendég” ezen a tájon, s rendszerint nagy pusztítást visz véghez. Közismert, hogy a borvidék rangját elsősorban vörösborai adják, immár több száz éve. Sőt több ezer éve, hiszen a régészeti leletek tanulsága szerint már a kelták, majd később a rómaiak is foglalkoztak szőlőműveléssel ezen a területen. A borvidék központjának, Villány településnek a neve valószínűleg egy családnévből származik.
A történelem viharai ezt a tájat sem kímélték. A tatárjárás, majd a török hódoltság alatt Villány szinte teljesen elnéptelenedett, de a szőlőtermesztés ekkor sem szűnt meg teljesen. Az elpusztult faluba hamarosan szlávokat és rácokat telepítettek, akik meghonosították a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. Nekik köszönhetjük a kadarka fajta elterjesztését is. Később német nemzetiségű lakosok is megtelepedtek, akiknek megjelenése a borászati kultúra szempontjából szintén áldásos volt − hogy csak egy pozitívumot említsek: magukkal hozták a kékoportót. A fejlődés tehát töretlen volt, egészen a filoxéra (szőlőgyökértetű) megjelenéséig, melynek hatására egész Európában kipusztultak a szőlők a kötött talajokon. Közismert, hogy a filoxéravésznek a rezisztens oltványok elterjedése vetett véget, azt azonban már csak kevesen tudják, hogy ezt egy magyar szőlőnemesítő, Teleki Zsigmond ismerte fel. A vész után francia eredetű fajtákat is telepítettek, köztük cabernet franc-t, cabernet sauvignont és merlot-t. Hamarosan megjelentek a kereskedőcsaládok is, s a borvidék fénykora következett. Ez a virágzás a 2. világháború után megszakadt az erőteljes kollektivizálás miatt. A megalakult Villányi Állami Gazdaság a minőségi helyett a mennyiségi termelést helyezte előtérbe. A rendszerváltást követően Villány ébredt a leggyorsabban, s ennek meg is lett az eredménye: a termelők neve márkanévvé vált, s ma a legmagasabb áron a villányi borok kelnek el Magyarországon. A legismertebb borászok, borászatok: Bock József, Gere Attila, Günzer Tamás, Malatinszky Kúria, Polgár Pincészet, Wunderlich Pincészet, Tiffán Pincészet, Sauska Pince. Természetesen a sort még hosszan lehetne folytatni. Fontos megemlíteni még, hogy a villányi borok szimbóluma egy Szársomlyón élő védett növény, a magyar kikerics lett.
Most pedig térjünk rá a borokra!
Bár Villányt a vörösborai tették híressé, de az itt készített fehérboroknak sem kell szégyenkezniük. A kóstolót egy 2008-as Gere olaszrizlinggel nyitottuk. Ez Gere Attila legolcsóbb bora, a Bortársaságnál 1530 Ft-ért juthatunk hozzá. Maga a szőlőfajta valószínűleg Franciaország déli részéről származik, s hamar elterjedt hazánkban is, így a Villányi borvidéken is megtalálható. A fajta karakteres bort ad, a kezdő kóstolók is könnyen felismerhetik keserűmandulára emlékeztető ízéről. Színe sárgászöld, tipikus virágillatot árasztott, ami egyértelműen a rezedát és a barackot idézte fel bennem. Ezt szeretem ebben az olaszrizlingben: illata egyszerű, nem komplikált, de szép. Ízét a már említett keserűmandula uralta, némi édeskés érzettel, mellyel a savtartalom tökéletesen harmonizált. Viszonylag magas, 13%-os alkoholtartalom jellemezte, de ez szépen megfért a többi összetevővel.
A következő tétel a számomra kevésbé ismert fiatal borász, Maczkó Róbert pincéjéből került ki, egy 2008-as portugieser. Sajnos a bor nem nyerte el a társaság tetszését. Pedig a sötét tónusú vörös színe alapján nagyon ígéretesnek tűnt. Az illatát azonban roppant kellemetlennek éreztük, mely valószínűleg a túl magas illóanyag-tartalmából is fakadt. A sok tannin és a már zavaró alkoholérzet csak tovább rontotta a helyzetet. 1-1,5 órával később adtam neki még egy esélyt, és nem bántam meg. Akkor már kivehető volt a tradicionális kékoportóillat és -íz, de még így sem sorolnám a jó borok közé. Valószínűleg hibás palackot fogtunk ki (de nem volt dugós a bor).
Az előző palack által okozott csalódást szerencsére a következő tétel feledtette. A Vylyan Pincészet 2007-es évjáratú Ördög névvel illetett házasítása került a poharunkba. A birtok névválasztását a hagyománytisztelet határozza meg, hiszen a „Vylyan” egy 15. században használt Villány-elnevezés. Az Ördög név pedig a harsányi ördög szántotta hegy legendájára utal, amelyet röviden vázolok. A történet szerint élt egy gyönyörű Harka nevű lány, akinek szépsége még az Ördögöt is elbűvölte. Az Ördög fogta magát, s elment a lány édesanyjához, hogy megkérje tőle Harka kezét. A nénike az ajánlat alól csak úgy tudott kibújni, hogy azt mondta, csak akkor adja a lányát, ha az Ördög reggelig felszántja a Nagyharsányi-hegyet. Jól haladt a munka, így az Ördög éjfélre már a felével végzett. A nénike ezt látva nagyon megijedt, de mentő ötlete támadt: bement a tyúkólba és elkezdett kukorékolni. A kakasok visszafeleltek neki, s hamarosan az egész falu kukorékolástól lett hangos. Az Ördög nem vette észre a cselt, s a bukás okozta bánatában nyomtalanul eltűnt a hegy gyomrában. „Most azonban előbukkant, hogy a történet emléke ebben a borban éljen tovább!” – hangzik a nagyon stílusos reklámszöveg. Valóban, ez a bor is szerethető, hasonlóan a mesebeli Ördöghöz. Összetétele: 30% kékfrankos, 25% zweigelt, 20% merlot és 20% kadarka. Illatában a kadarkára jellemző fűszeresség dominált. Ezen kívül érett meggy és szeder is beazonosíthatóak voltak. Erőteljes gyümölcsös íz, szép savak jellemezték. A barrique hordós érlelés pont megfelelő, ugyanis nem a füstös íz dominált. Kiemelendő a kellemes, tartalmas utóíz és a hosszú lecsengés. Szinte itatta magát, aminek sajnos a palack gyors kiürülése lett az eredménye. Összegzésként elmondhatom, hogy egy hibátlanul elkészített bor került a poharunkba, talán csak a túlzott alkoholérzet jelentett kis negatívumot.
Negyedik tételként Günzer Tamás 2006-os cabernet franc-ját kóstolhattuk meg. Nagyon szép, bársonyra emlékeztető vöröses szín jellemezte. Illata (a szó jó értelmében véve) pincére emlékeztetett, de az íze már a fajtajellegeket mutatta, vagyis érett gyümölcsös, de ugyanakkor picit fanyar, savakban gazdag, nagy extrakttartalmú nedűt kóstolhattunk. A tölgyfahordós érlelésnek köszönhetően a gyümölcsök mellett vanília, dohány és füstös íz is megjelent. Utóíze hosszan elnyúlt, nagyon kellemes érzést nyújtott. Az este egyik legjobb borának tartottam.
Tíz óra körül érkeztünk el Malatinszky Csaba 2006-os Noblesse Villányi Merlot-jához. Már a palack roppant ízléses címkéje is bizakodásra adott okot, reméltem, hogy nem ismétlődik meg a Maczkó portugiesernél történt csalódás. Szerencsére alaptalan volt a félelmem, ugyanis a bornál minden a legnagyobb rendben volt. A nedű rögtön magára vonta a figyelmet szép rubin színével. Az illatában gyümölcsös dominanciát véltem felfedezni, kis alkoholérzet mellett. Íze erdei gyümölcsöket és aszalt szilvát juttatott eszembe. Nagy test jellemezte, de ennek ellenére könnyen fogyaszthatónak tűnt, nem lett nehézkes a bor.
Gyorsan eltelt az este, ezért úgy tűnt, hogy nagyon hamar elérkeztünk az este legjobbnak ígérkező borához, egy 2006-os Gere Kopar-hoz. Gerének sikerült elérnie azt, amit csak keveseknek, hogy egy bor neve szinte márkaként funkcionáljon. A Kopart sokan a Rolexhez hasonlítják, vagyis azt mondják, hogy jó és drága. Valóban, hiszen 8000 Ft kiskereskedelmi ár alatt nemigen lehet hozzájutni. Érdekességként megemlíteném, hogy a házasítás korábban Kopár néven került forgalomba, de a villányi eredetvédelem óta ezt a nevet nem használhatják (ugyanis a felhasznált szőlő nem csak a Kopár-dűlőből származik). A főszerep a cabernet franc-é (52%) és a merlot-é (46%), a korábbi évektől eltérően a cabernet sauvignon már csak 2%-ban van jelen ebben a cuveé-ben. Komoly elvárásaim voltak ezzel a tétellel szemben. Már a palack címkéje is tiszteletet sugárzott, a bor mély, sötétbíbor színéről nem is beszélve. Kitöltés közben is látszott, hogy egy koncentrált, sűrű anyaghoz van szerencsénk. Illata nagyon mély, komplex, magába szippantó volt, melynek elemzése jó pár percbe telt. Az erdei gyümölcsök mellett csokoládét véltem felfedezni benne. Kóstolva hasonló jegyek tűnnek fel, a bor kellően koncentrált, szép. Utóíze hosszan tartott, kellemes perceket szerzett a fogyasztóknak.
Következő írásomban a decemberben lezajlott Tokaj-kóstolón szerzett élményeimet fogom megosztani a Pengyomhegyi blog olvasóival.
Utolsó kommentek