A Simon pincészetet évente legalább egy alkalommal meglátogatom, mert muszáj. Ha nem tenném, hiányérzetem támadna. Igyekszem másokkal is megosztani a várható élményt, így néhány hete is többedmagammal látogattam el Egerbe. Az általános forgatókönyv: megkóstolunk 20-30 bort, közben eszegetünk bőven és beszélgetünk borról, emberről meg úgy általában az életről.
Szokás szerint hosszúra nyúlt a kóstoló, csaknem nyolc órán át tartott. Ez idő alatt 23 bort kóstoltam és jelentős mennyiségű kiváló minőségű táplálékot is magamhoz vettem. Ezáltal sikerült elkerülni, hogy komolyabban meginogjon ítélőképességem és a berúgás mezsgyéjére tévedjek. Mindazonáltal igencsak mosolyogtam… Az egyes borokról csak röviden írok, egyrészt, mert ennyi bort egymás után nehéz pontosan megítélni, másrészt, mert néhány bort ételhez párosítva kóstoltam, ami a bor önálló megítélését lehetetlenné teszi. Indításként egy 2009-es Cserszegi-leányka-zenit-zefír újbort kóstoltunk. Remek, illatos borocska, alacsony alkoholtartalommal, pici szénsavval és kiváló zamatokkal. Tetszetős, még nem próbáltam ugyan, de valószínűleg pillanatok alatt meg lehet inni belőle egy palackkal. Pinot blanc következett 2007-ből. Fahordós érlelésű bor, már egy éve pedig palackban pihen. Számomra túlzó benne a fa, emellett némi mogyorót, illetve citromos nápolyit bírtam kiszagolni. Gazdag, hosszú lecsengésű bor. A 2007-es szürkebarát szerintem még fiatal, Simon mágus szerint nem. Olajos, komoly bor egyelőre sok-sok fás jeggyel, de felfedezhető a szürkére jellemző cukorkás, gyógyszeres jelleg is. Szép. Remek kísérője a vargánya krémlevesnek. A 2007-es viognier nagyon fiatal még. Remek savakkal rendelkezik, viszont nagyon fűszeres, nyomulós, nem igazán kifinomult. Egyre többször érzem úgy, hogy nekem a viognier fajta kicsit sok, túlontúl erőteljes. A 2009-es merlot rozéhoz a gazda ajánlását írnám le: „Amikor nem tudjuk, hogy mit igyunk, vagy nem akarunk inni semmit, akkor szigorúan vegyünk elő egy üveggel ebből a rozéból” És valóban: roppanós, gyümölcsös, kissé szénsavas, alacsony alkoholtartalmú ital. Ittunk még egy rozét 2008-ból is. Ez a cuvée Cabertnet sauvignon-merlot-pinot noir-syrah-kékfrankos elegye. Elsőre tiszta szamócaillat köszönt, majd egyéb gyümölcsök, úgymint málna és kevés hecsedli bukkannak elő. Nem olyan dinamikus, mint egy évvel fiatalabb társa, de így is tetszetős bor. Az első vörösbor egy kényszerházasságból származó cuvée: kékoportó-kékfrankos-pinot noir 2007-ből. Laza, gyümölcsös, könnyed bor, a mindennapokra. A szomszédtól vásárolt, viszonylag magas tőketerhelésű ültetvényről készült 2006-os Síkhegy kékfrankos (SH) egy kellemesen gyümölcsös, kiváló savakkal rendelkező borocska. Érdemeslett volna visszafogni a terhelést, akkor koncentráltabb lenne az eredmény. Mindazonáltal a bor harmonikus. E bor párja a saját ültetvényről származó szőlőből készült 2006-os SH kékfrankos. A visszafogott terhelés és az egyébként is jó évjárat megtette magáét, nagyon ígéretes bor született. Egyelőre kevésbé élvezhető, kissé szétáll. Közepes test, piros bogyós gyümölcsök illatban és ízben, enyhe ásványosság, elegendő sav, rakoncátlan tanninok. Érdemes egy-két évre félretenni még. A 2006-os szintén nem saját termésből készült pinot noir szép érett bor, egyszerű, jól fogyasztható. A 2007-es SH pinot noir még fickándozik, de minden meg van benne ahhoz, hogy 1-2 év elteltével harmonikussá váljon. Illatában tobzódnak a gyümölcsök, elsősorban málna és szamóca. Emellett némi animális jegy és egy visszafogott gombásság is kivehető. Hosszú utóíz. A 2003-as SH medium pinot noir viszont tökéletesen érett, lekerekedett, megítélésem szerint jobb már aligha lesz. Nem is kell, hogy jobb legyen, mert így is remek: gazdagon gyümölcsös, ásványos, földes, komplex ízben és illatban. Szuper bor, most igyuk.
Az említett palackos tételek kóstolása után elindultunk a hordók felé, hogy onnan is kóstoljunk néhány ígéretes darabot. Kadarka mániámnak nem tudtam ellenállni, így kértem a mestert, hogy mutasson nekünk kadart. Megtette. Mindössze egy hordónyi született a 2007-es kadarkából. Világosrubin szín, illata gazdagon fűszeres, a hecsedlitől kezdve a pirospaprikán át sok érdekes illat kerül elő a borból. Hasonló karakterű ízében is, gyümölcsös, fűszeres, hosszú. Nagyon szép bor, remek savakkal és kevés tanninnal. Megkóstoltuk a még hordóban pihenő kékoportót 2008-ból. Nem a szokásos, elsősorban Villányban megismert könnyed borról van szó. Ez az opi vastag, húsos anyag, amelyre rá is fér a hosszabb hordós érlelés. Jelenleg még markáns állapotban van, de érdemes lesz odafigyelni rá. A 2007-es SH merlot a gazda büszkesége, bár jelen állapotban még csak a tehetség érezhető belőle, túlzottan vad még ahhoz, hogy élvezni tudjuk. De nem is most kell ezt tennünk, hanem néhány év elteltével. Mindenből sok van benne, így a komoly bor ígéretét hordozza ez a tétel. A 2007-es évjáratú syrah még szintén hordóban pihen. Illata áfonyás-borsos-füstös jelenleg, amely nem a legszerencsésebb kombináció, de nyilván ez is változni fog még, reményeim szerint előnyére.
Visszaballagtunk a hordóktól az asztalokhoz, hogy ismét palackos borokat vegyünk magunkhoz. Mindjárt az első egy syrah volt, 2005-ből. Ez a bor megítélésem szerint készen van: gazdagon gyümölcsös, enyhe borsossággal és egy kis ásványos aláfestéssel. A korty kerek, a tanninok érettek. Nem vagyok egy nagy syrah rajongó, de ez a darab tetszett. A 2006-os SH bikavér superior már nagyon szépen egyben van, de még fejlődni fog ez is. 50% kékfrankos, 22% cabernet sauvignon, 16% cabernet franc, 7% merlot és 5% pinot noir elegye. Dinamikus bor, igazi tüzes bika. Volt szerencsénk még kóstolni a 2003-as SH medium bikavért is. Ez pinot domináns, 36% van belőle, valamint 16-16%-kal veszi ki a részét a cabernet sauvignon, a franc, a kékfrankos és az oportó. A bor tökéletesen csiszolt, arányos, érett. Ami fura, hogy vakon pinot-nak tippelném, annyira előtérbe kerültek a fajta jegyei, ez bikavérnél számomra szokatlan. Kiváló bor. Következő tételünk a Barbár névre keresztelt 2006-os Cabernet sauvignon volt. A bor egy Aba-Novák kiállításon került bemutatásra, a Barbár Zseniként ismert festő után lett elnevezve. Érett, áfonyás, szedres illat. Nagy, öblös test, jó gyümölcsökkel és szép fűszerességgel. Kifejezetten hosszú utóíz. Már fogyasztható állapotban van. Finom. 2007-es társa még rendkívül rakoncátlan, nyers, durva tanninokkal rendelkező bor. Sok idő kell még neki, egyelőre bármi lehet belőle. A 2006-os SH merlot-t jó volt újra kóstolni. Tavaly óta sokat fejlődött, de megítélésem szerint még mindig hiba felbontani. Illatában kis animalitás először, majd jönnek a gyümölcsök rendesen, némi ásványossággal karöltve. Nagytestű, komoly bor, de egyelőre az érettség és az áhított harmónia hiányzik. Én a palackjaimat még 3-4 évre eltettem. Zárásként a szerencsére már néhányszor általam is kóstolt 2002-es SH pinot noir-t kaptuk. Nagyon érdekes bor, pinot-ként nemigen értelmezhető. 16 körüli alkoholja ellenére sem erjedt ki szárazra, félédes. Nagyon összetett, komplex bor, amelyben a gazdag gyümölcsösségtől kezdve, a földes-gombás-sós jegyeken át sok-sok mindent meg lehet találni. Egyszer leülök és megvizsgálom ezt a tételt önmagában, mert eddig mindig csak egy hosszabb sor végén futottam össze vele, így megítélése sem biztos, hogy tökéletesen helytálló.
Simon József borai nagyon fontosak számomra. Ismerem őket, mióta bort kóstolok és iszok. Nem akarnak többet (és persze kevesebbet sem) mutatni, mint amit tudnak és a gazda is helyén kezeli őket, ami komoly erény. Simon bor kerül minden alkalomra: akkor is megtaláljuk a megfelelőt, ha csak leülünk beszélgetni, borozgatni, meg akkor is, ha komoly dolgokon törjük az agyunkat, amihez komoly bor dukál. Ez így helyes és reményeim szerint így lesz az elkövetkezendőkben is.
Utolsó kommentek