Pengyomhegyi

 

Orsolya: Kadarka 2007. A legfiatalabb bor a sorban. Hordóból többször is kóstoltam és mindannyiszor nagyon megnyerő volt. Most már palackos formában került elém. A bor piros. Bontás után picit megijedtem, mert a hordós jegyek (nem vanília vagy füst, inkább ászkolásra utaló illatok) kerültek illatában előtérbe, de pár perc után ezek tovaszálltak és csak a kadarka kvintesszenciája maradt a pohárban (meg aztán a számban). Fergeteges illat, elsősorban hecsedlivel, fűszerrel. Nagyon szép. Szájban ugyanez a vonal folytatódik, tanninjai nagyon kevesen vannak, de azok tanítanivalóak. Utóíze hosszú. A legjobb kadarka, amit valaha kóstoltam, egyedül a Maurer Oszkárét tudnám ehhez hasonlítani.

 

St. Andrea: Tóbérc kékfrankos 2006. A pincészet fehérborairól elmondtam markáns véleményem, vöröseknél más a helyzet. Ott számos kiemelkedőt találtam (Áldás, Merengő, pinot noir-ok). Ha valami, akkor a kékfrankos jelenleg egri jellegzetesség, és szerintem jól is érzi magát a fajta. Általában a bikavérek alapját is ez a szőlő adja. Borunk sötét bíbor színű. Illatából frissen zúzott meggy, málna jön elsősorban, korrekt hordójegyekkel kísérve. Szájban jó savak, gyümölcsök, de picit hamar búcsúzik. Szerintem még érdemes várni fogyasztásával.

 

St. Andrea: Pinot noir 2006. A pincészet „alap” pinot-ja. Szerintem kötelező gyakorlat, és valamivel 3000Ft alatti árával az olcsóbb magyar pinot-k közé tartozik. Illatából avar, gomba és málna jön elsősorban, szájban a gyümölcsösség kerül előtérbe, remek bor. Mondhatnánk fajtája iskolapéldája. Ne hagyjuk túlmelegedni, mert sokat ront az összképen. Savai rendben vannak, de nagy jövőt már nem jósolnék neki. Szép bor, ajánlom.

 

Thummerer: Blauburger 2006. Viszonylag ritka fajtáról van szó, kékfrankos és kékoportó keresztezéséből hozták létre. Pontosan ismeretlensége miatt sokan gyanakodva állnak ehhez a fajtához. Pedig nem így kellene. Vincze Bélától ittam már kiváló blauburgert és ez a Thummerer bor is nagyszerű. Rubin szín, gyümölcsös illat és íz, jó közepes test, hosszú lecsengés. A 14-es alkohol kicsit sok, de elsősorban akkor érezzük, ha kicsit túlmelegszik a bor.

 

Tóth István: Egri bikavér válogatás 2003. Tóth István borait szeretem. Kékfrankosban az egyik etalon még mindig a 2000-es Egedhegyije. De úgy általában tetszik a borok stílusa. A recept egyszerű: jó alapanyag, hosszú ideig tartó ászkolás, palackérlelés, éretten piacra dobás. Ezt a bort (sőt még talán a 2002-est is ) még mindig lehet kapni és most nagyszerű formában van. Bíbor szín, kicsit visszafogott illat meggyel, áfonyával, fűszerekkel. Szájban rendkívül telt és sokrétű, érett tanninok simogatnak, az évjárathoz képest meglepően sok sav. Remek bor.

 

Simon József: Egri bikavér superior 2006. Simon Mágus újabb remekműve. Remek évjárat nagyszerű bora. Pohárba töltve méltóságteljesen mozog, meglepően sötét színű (legalábbis a borász többi borához viszonyítva). Illatában avar, meggy vezérelte gyümölcsök, pici vanília, füstölt hús érezhető. Szájban rögtön érezhető a komoly koncentráció, a száj minden szegletébe eljut. Nagyon gazdag bor, hosszú lecsengéssel (és persze a Simon borokra jellemző tufás jelleggel). Fiatal még, iható, de pár év múlva jobb lesz.

 

Demeter Csaba: Merlot 2002. Sokszor nehéz mit kezdenem a „lázadó borász” boraival. Jelenleg is vagy 5 évjáratból vannak polcon tételei, változó minőséggel. Egy biztos: a magasabbra pozícionált borok (XY, bikavér) jók. Ez is nagyszerű. Tökéletesen érett bor, kiváló formában. Illatában és ízében is vezető jegy a jó minőségű étcsokoládé. Erre van felfűzve a gyümölcskosár. Tanninjai érettek, bársonyos, jó tartású bort eredményezve. Érdemes beszerezni belőle, bár 4000HUF-os árával nem tartozik az olcsó borok közé.