A szegedi nap és a szinte lemeztelenedő egyetemista lányok (között/mellett/) alatt -bármily tikkasztó legyen is- mindig enyhülést hoz az éjszaka:egy jó társaság,néhány faggatni való jó bor,és egy őrült,lelkes,nagy hévvel,átszellemülten "prédikáló",vagy "fertőző" Norbert von Pardi.Nálunk épp' ismételten beszámol,ismételten hatot,ezúttal a Balatont vörös szemmel "körbejárva".Köszönjük Barátom!
"Balatoni vöröskör
Eötvös koleszos tematikus kóstolónkon balatoni vörösborok következtek. A Balaton inkább a fehérekről híres (méltán), de az elmúlt néhány évben sikerült találkoznom néhány szép vörösborral is (köztük először kb. 6 éve a St. Donatus 1999-es és 2000-es számomra azóta is balatoni vörösként referenciaként szolgáló Sínai-hegyi Cabernet sauvignon-jaival, illetve Figula Mihály, valamint Konyáriék néhány vörösével). Hat bort kóstoltunk meg, sajnos Konyáriék Pávája kimaradt…
Ikon: Merlot 2007. A dél-balatoni pincészet jó ár-érték arányú, egyszerű vörös és fehér borairól ismert elsősorban. Nomeg Konyári Jánosról, a pincészet borászáról, aki legutóbb megkapta az év borásza titulust. Borunk meglehetősen sötét bíbor színű. Kissé visszafogott málnás és kissé ibolyás illattal nyit, majd egyre jobban gazdagszik gyümölcsössége. Ne hagyjuk túlmelegedni, mert akkor az alkohol kikandikál. Szájban egy könnyed, jó ivású gyümölcsös bort kapunk, elegendő savval, tanninnal, kicsit magas alkohollal. Nagy mélységeket ne keressünk, kellemes ivóbor.
Szászi Endre: Pinot noir 2007. A borász 2006-os Kabócás olaszrizlingjéről ódákat zengtem, azon felbuzdulva döntöttem úgy, hogy megnézzük, hogy a nem éppen egyszerű pinot noir-ral mit kezdett a Szentgyörgy-hegyen Szászi Úr. Nos, az eredmény számomra nem túlzottan biztató. Rubinszínű bor. Illata kezdetben rendkívül zárkózótt, egy kis epres, ásványos vonulat vehető ki belőle. Ennyiből őszintén megmondom, nem tudtam volna vakon megmondani, hogy pinot-val van dolgunk. Az íze is fura: először is, mintha némi szénsav lenne a borban (nem újraerjedésről van szó), ami engem kifejezetten zavar. Másodszor pedig, sokkal inkább egy vörösborral van dolgunk, mintsem egy pinot noir-ral. Nem elég komplex, pár óra múlva is egyszerű (vagy legalábbis nagyon zárkózott) bor. Csalódás.
Szeremley: Echo 2005. Nem mindennapi párosítás a Balaton északi partjáról: pinot noir- kékfrankos. Nem tudom mennyi lehet benne a pinot noir aránya, de vakon simán tiszta pinot-nak mondanám. Halványrubin szín téglavöröses széllel. Illatában eperdzsem, föld, avar, gomba, buja fűszerek fedezhetőek fel. Rendkívül gazdag. Szájban az illathoz hasonló kavalkád. Szerintem kész a bor, sőt lehet már kezd is kicsit öregedni. Hosszú utóíz, jó savak, leheletnyi tannin. Szép bor.
Légli Géza: Jánoshegyi merlot 2006. Vissza délre. Az első bor, amit ettől a termelőtől fogyasztottam. Nagyon „érdekes” tétel. Többünk egybehangzó véleménye alapján fenyőgyanta illattal nyit. Ezt követően egy málna-szilva vezérelte hordós-fűszeres irányvonal következik, ami számomra igen tetszetős. Szájban a gyümölcsösségen simán felülkerekedik a fa, ami nem szerencsés. Kerek bor, kellően koncentrált, sok, de nem tapadós tannin, ha a hordós jegyek kicsit csillapodnak, az egészen remek merlot-k közé sorolnám. Szuper aszaltszilvás szárazpróba. Szép, egyedi tétel.
Feind: Prémium Shiraz 2006. A pincészet Balatonfőkajáron található, mely település a Balaton keleti oldalán fekszik. Néhány könnyedebb borát fogyasztottam a pincészetnek, amelyek rendben voltak, ideje volt górcső alá venni, hogy mit nyújt a termelő nagyjából 4 darab ezresért. Igen sötét színű bor, fekete maggal. Illatából áradnak a shirazra (vagy syrah-ra, ahogy tetszik) oly jellemző, gazdagon fűszeres, borsos, égett gumis aromák. Szájban folytatódik ez a fajta gyümölcsös-fűszeres vonal. Telt, öblös bor. Étel mellé ajánlanám, nem egy kvaterkázós bor. Összességében rendben van, de ne egy szofisztikált tételt várjunk.
Villa Tolnay: Névtelen 2004. Egyik kedvenc pincészetem a Balaton környékéről a Villa Tolnay. Boraikat a Csobáncon készítik. Rendszerint nagyon elegáns, feszes fehérborok és minerális, burgundi stílusú vörösek kerülnek ki a kezeik alól. 2004 ugyebár nem volt egy világverő évjárat, de a pince ebben az évben készült cabernet sauvignon-ját nagyon szerettem. A Névtelen a pince csúcs vörösbora. Egy cuvée, amennyire tudom (a címkén semmilyen információ nincsen) cabernet sauvignon, merlot és kékfrankos házasítása. Halvány rubin szín, ez ne tévesszen meg senkit, kellően koncentrált a bor, szép ablakokat rajzol a pohár falára. Illata sokrétű: elsősorban ásvány, kis hordós fűszeresség és némi meggyes gyümölcsösség. Szájban nagyszerű: ásványos, fűszeres, sima, krémes. Kevés és tökéletesen érett tannin, hosszú utóíz. Ez a bor elsősorban a termőhelyről, mintsem a fajtákról szól."
Utolsó kommentek