Ha már nem csakhogy említésre méltónak találtam a vacsorás csúcsborokat,hanem időt is szakítottam rájuk egy bejegyzés erejéig,akkor legalább ennyit megérdemelnek azok az 1000 HUF körül megvásárolható,best buy-nak nevezhető magyar borok is melyeket nem rég kerítettem elő és fogyasztottunk el szintén vacsor időbe eső alkalmakkor.Tiszazug-Eger-Tokaj a bejárható útvonal 800-tól 1500-ig -ezektől eltekintve egyébként fabatkát sem érő- magyar forintban.
Lényegében, gondolom, a pincészet alapbora lehet szárazban.Világos,de nem színtelen kategóriájú,inkább citromsárga,üdítőt ígérő,ami illatban,citrusos,üde jellemzőivel be is igazolódik. Szájban ehhez az üdeséghez,egy viszonylag sűrűbb szövésű anyag társul,némi savhangsúllyal,de 14,5% alkohol tartalmához képest semmiképpen sem alkoholhangsúlyos.Lecsengésében domborodik ki némi sav,mely hosszan vezeti le a kortyot,nekem nagyon "bejön".Bárcsak minden alap furmint tudna ennyit.A névbe beszúrt linken részletesen utánanézhetünk analízisének,technológiai előzményeinek és az évjárati jellemzőknek,ahogy a kóstolási jegyzetben -nagyon helyesen- feltüntetik az ízben jelentkező enyhe új tölgyfa hordó ízvilágot,igaz,nekem inkább másnap,a visszadugózott palackból töltve bújt elő ez a háttér info.Nagyon rendben van bor,ennyi pénzért remek vétel.Az Interspar 1.200 HUF körül kínálja,a Cora (nem tévedés!) 1.600 HUF körül adná!!!!Nem csoda,hogy nem vettem meg utóbbiban és nem csoda,hogy csak emiatt képes leszek/voltam az Ispaba menni.
Simon Síkhegy Viognier 2006
Nos,ez a szintén Ispas beszerzés,egy gyenge pillanatomnak köszönhető: visszamentem egy előbb emlegetett furminttért,és ahogy megláttam a klucsszavakat (Simon, Síkhegy, 2006) ,hagytam magam befolyásolni.A fajta nem izgatott annyira,pontosabban -hogy laci bácsit idézzem- valamilyen szinten kihívást ígért.Úgy értem,Simon mágustól volt szerencsém már sokféle fehéret,vöröset fogyasztani,igen jóféléket,köztük egyszer talán,éppen ebből a viognierből is,mármint 2006-ból,de régen már,így erre most kíváncsibb lettem,mint egy -itt olvastam: csajozós- egri leánykára,vagy szokásosan jó chardonnayra,s. blancra,a vörösekről most nem is beszélve,majd máskor.Az,hogy Simon bor,elvárható megfelelőséget jelent a jó ár/érték arányra,az,hogy Simon bor a Síkhegyről,elvárható megfelelőséget jelent a Síkhegy "elfogyasztására",azaz ásványainak szervezetünkbe építésére,az meg,hogy 2006-os,így 2010 elején igen csak elvárható megfelelőség az érett,meleg,kiegyensúlyozott -részemről csak 2002-eshez hasonlítható- borélményre.Bejött!Ismét.A bor egyébként nem nagy egetrengető,max. ha azt nézem,hogy 1.500 körül jutottam hozzá.Az,hogy milyen a viognier fajta,abból,hogy életemben kb. 4 különböző tételt fogyasztottam belőle és abból egy,vagy talán kettő vitt le hídba nem tudhatom:egy vajas chardonnay -ha erősen zanzásítani akarom.Nem számítok nagy durranásra,ám már a pohárban mozgolódása és vastag karimája azt súgja,lesz ebből valami.Enyhén mézes,hársas illata némi Síkhegytől elvárható és mindig teljesülő ásványosságot rejt,majd szájban ugyanezek az élmények egészülnek ki a már említett vajassággal,lágysággal,de mégis remek savakkal,és haraphatósággal.Van teste,nem nagy,nem kicsi,amennyi kell,hasonlóan a hordóhoz -a hordóhasználat példás,hozzáad,kiegészít és nem elvesz,elfed.Nem kellett hát csalódnom,remek kis bor a receptnek megfelelően:kiegyensúlyozott évjárat Síkhegyről,Don Simon keze közül!
Tálas Tiszakürti Kékfrankos 2006
Mit mondjak még és hányszor?A felülmúlhatatlan best buy.Kérem szépen,ez a kékfrankos -ha tavasztól én lennék hazánk uralkodója- alanyi jogon járna minden magyar embernek,nagyjából a Heminához mérhető módszerrel (kb. 8 decis pohár félig/nap/koponya):
"Vajon mennyi ma az egy hemina? A főapát úr szerint fél és háromnegyed liter közötti mennyiség, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy hajdan e mérték könnyű itáliai vörösborokra, nem a pannon tájakon termett testes italokra vonatkozott. A mi borainkból három deci (talán) ma egy hemina."
No,igen,meg lehet vádolni azzal,hogy Tálas Laci barátomnak szeretnék ezzel jó üzletet,állami pénzen,de higyjétek el,nem ez vezérelne.Valamint tovább gondolásra érdemes a "magyar ember" kifejezés is,mert bizony,hogy valaki magyar állampolgárságú,az egy dolog,az,hogy magyar-e,az ma már sok esetben egy másik.Így hát,megkockáztatom -bár így is jó üzletnek ígérkezne,szerintem mindkét fél számára- első körben nem sokan jutnának hozzá -nálam.
Sötét színű,az aranykor kezdetén Norbert von Pardi lelkitársammal komolynak neveztük az így indító vöröseket,igaz az üde lilás,bíboros szegély kedvessé lágyítja,mint sem hogy villányi űberbrutállá vadítaná -szerencsére.Ma már,az aranykor folyamatos megélése,fenntartása által megedződve,tapasztaltabbá válva inkább tudomásul vesszük az impulzusokat,legyen szó színről,illatról,vagy ízről,ám egy alföldinek nevezett,leginkább a Csongrádi borvidék északi szegletének tekinthető löszös hordalékról származó vörösnél,igenis,hogy joggal nevezhető komolynak ez a szín -ám belátom,nem ez a bor (fő) erénye.Illata szamócás,meleg,érett és egyszerre üde kékfrankos illata,ami szájban folytatódik.És kérem ezt a "fajtajelleges",jó savú,arányos testű,nem túlzó,meleg-üde kékfrankost jó inni!!!Ez lenne hát,ami járna a magyarnak:estidőben,az elvégzett munka utáni családi,jó szomszédi,baráti közegben,tisztes légkörben együtt legurított napi adag feloldódás,feloldozás.Ez járna.Palackja 800,-.Köszönjük Laci!
Utolsó kommentek